Miért szeretjük a disztópiákat, ha közben tartunk a jövőtől?

A válasz talán ott rejlik, hogy ezek a regények egyfajta tükröt tartanak elénk: saját társadalmunk hiányosságait és veszélyeit jelenítik meg felerősítve, gyakran groteszk módon. Suzanne Collins - Éhezők viadala sorozata például arra világít rá, hogy milyen következményekkel járhat, ha társadalmi szakadékok túlságosan elmélyülnek, vagy ha média és hatalom összefonódása túlságosan szorossá válik. Ily módon a disztópia egy figyelmeztetés is: ha nem vigyázunk, akár ez lehet a jövőnk.

A disztópiák másik nagy vonzereje abban keresendő, hogy ezekben a történetekben gyakran hősök és hősnők jelennek meg, akik az elnyomással és igazságtalansággal lázadnak és szembeszállnak. Gondoljunk csak George Orwell -1984 című klasszikusára, ahol Winston Smith bátor, de tragikus küzdelme éppen azért megrázó, mert emberi gyengeségei ellenére is megpróbál ellenállni a totalitárius rezsimnek. Bár az ilyen regényekben sokszor fájdalmas vagy tragikus a végkifejlet, mégis megnyugtató tudni, hogy az emberi jellem még a legrosszabb körülmények között is képes ellenállni.

Mi, olvasók gyakran azért is választunk disztópiákat, mert ezek a történetek segítenek értékelni azt, amink van. Amikor egy olyan világot látunk magunk előtt, ahol az alapvető emberi jogok megszűnnek, ahol nincs szabadság, választás vagy egyenlőség, hirtelen egészen más szemmel tekintünk saját életünkre. Margaret Atwood - A szolgálólány meséje például kíméletlenül és elnagyolva mutatja be, milyen törékeny lehet a társadalmi rend, és mennyire fontos megvédenünk a szabadságunkat, míg még tehetjük.

A disztópiák gyakran nem csak a jövőtől való félelmeinket, hanem a jelenbeli problémáinkat is feldolgozzák. Ezek a könyvek közvetett módon lehetőséget adnak arra, hogy biztonságos távolságból gondolkozzunk el súlyos társadalmi kérdésekről, mint a környezeti pusztítás (Az út - Cormac McCarthy-tól) vagy a technológia káros túlhatalma (Szép új világ - Aldous Huxley-től).

És végül, a disztópiák azért is népszerűek, mert izgalmasak, tele vannak feszültséggel, váratlan fordulatokkal, és a túlélésért folytatott küzdelemmel. Bár a jövőtől való félelem kétségkívül benne van a pakliban, ezek a történetek paradox módon segítenek megérteni, hogy amíg aggódunk a jövő miatt, addig lehetőségünk van arra is, hogy alakítsuk, változtassunk rajta, vagy legalább jobban megértsük azt, amitől tartunk.